Kinek a pap, kinek a papné…
Isten felkent szolgái évszázadok óta céltáblái a vicceknek, élcelődéseknek. A gúnyolódásra egyaránt adhat okot a felekezetek közötti konfliktus, a fogadalmában nem a világi élvezetek gyakorlására felesküdött, de mégis azt aktívan gyakorló egyházfi, vagy éppen a nagy egyházi vagyonok kezelésében elkövetett visszásságok!
A kiélezett politikai küzdelmekbe, választásokba beszálló egyházak, vagy neves képviselőik arról is elfeledkeznek, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Két, látszólag össze nem kapcsolódó hír. Mégis mennyire más és más hozzáállást és felfogást tükröznek.
Az egyik szerint a vatikán tiltakozik a belga rendőrség fellépése ellen.
Házat kutattak, főrendűek számítógépét foglalták le, sőt! Képesek voltak egy sírt is megbontani. Hogy mit miért tett a belga rendőrség, azt csak ők tudják.
De nekem, a megrögzött felháborodónak nem felháborító, sőt tetszik a belga nyomingerek eljárása. Tetszik, hogy szakítottak azzal az álszent eljárással, miszerint:
„Több európai országban az egyház és az állam közösen állít fel testületeket a botrányok kivizsgálására.”
Kívánom az álszenteknek, hogy legyen abban részük, hogy egyházfi által a sérelmükre elkövetett bűncselekményt „botrányként” kezeljék!
Igaz, nem pedofil vádakkal kellett szembesülnie Pápai Lajos megyés püspöknek a Győri Egyházmegyénél, de számomra úgy tűnik, akkor is helyesen járt el, ha a cikkhez írt kommentek őt is számon kérnék ez ügyben.
Figyelmükbe ajánlom a cikk utolsó mondatát:
Portálunk úgy tudja: több százmillió forintról van szó.
Kíváncsi lennék az egyházmegye költségvetésére, mennyi pénz fölött rendelkeznek és arra, hogy a két gyanúsított sikkasztását hogyan tudta leplezni, ha több száz millió forintot sikerült lenyúlniuk?
